Mészöly 100

“From another camera angle…”
A call for project work for secondary-school students in years 9–12

Miklós Mészöly, a towering figure of Hungarian prose after 1945, would have turned one hundred in 2021. To mark the centenary of his birth, and with the undisguised aim of helping younger readers discover his work, the I.T.E.M. Foundation invited students in years 9–12 at Hungarian-language secondary schools in Hungary and beyond its borders to take part in a project.

Who could take part

Students in years 9–12 of Hungarian-language secondary schools in Hungary and abroad could take part. The project could be done individually or in groups of up to three.

The task

Participants chose one of three excerpts from Mészöly’s novels, printed at the end of the call, and made a silent film of up to three minutes inspired by it. The film was not meant to be an adaptation: the aim was not to film the passage, but to put on screen the associations, images, memories and ideas the chosen excerpt called up in its makers. (Reading the novels and immersing oneself in their world was encouraged as a source of inspiration.)

The film could be narrative (telling a story) or non-narrative (with shots that do not add up to a story). No speech was allowed, but music, ambient sound and other non-verbal sound effects were. Each film needed its own title in the opening credits and the names of its makers and any performers in the closing credits; films without performers were also welcome. (Titles and credits did not count towards the three minutes.) Any technique could be used – mobile phone, video camera, film camera – in colour and/or black and white.

While shooting, participants kept a production diary describing (1) how they interpreted the task, (2) what they wanted to achieve with the film, (3) how they divided up the filmmaking process, (4) how their initial ideas changed during the shoot, and (5) their assessment of the finished work and what they learned. (Length: 1–2 pages, Word or PDF.)

Submission

The finished short film and its diary, or a link to where they were stored online, had to be sent to the Foundation’s email address by 30 September 2021, with the subject “Mészöly 100 – Filmes projektmunka” and the names of the makers, the name and address of their school and the title of the film.

Evaluation

The films and diaries were evaluated by mid-November, and the makers of the best entries received valuable prizes. The jury: film director Hajni Kis; Janka Pozsonyi, editor and journalist at filmhu; and the Foundation’s board of trustees at the time: Sarolta Osztroluczky, Gergely Rédai and Botond Szemes.

Excerpts from Miklós Mészöly’s novels (in the original Hungarian)

Mikor ráakadtunk a Vlegyászán, a kék zománcos stopperóra is nála volt. Nekem jutott a feladat, hogy szétfeszítsem az ujjait, és magamhoz vegyem. Emlékszem, beleizzadtam, mire sikerült. S mikor kigurult a kezéből, olyan iszonyat fogott el, hogy percekig nem tudtam fölnyitni a szemem. Végül Luka bácsi, a kabanás hajolt oda mellém, s fölhúzott a földről. De közben a tenyerét is odatartotta a kezem alá, számítva rá, hogy visszaejtem a különös, színes hasú órát. Nem ejtettem vissza. Mereven néztem, és arra gondoltam, hogy mikor arcra bukott vele, megnyomódhatott az indítógombja, mert a mutatók nullán álltak. Így még csak találgatni se tudtuk, hogy azokban az utolsó percekben milyen távolságot futott. Bálint bárhol tréningezett, salakon vagy a terepen kint, sose mulasztotta el ellenőrizni az időt. Én meg annyira ismertem már az időhosszokat, amiket egy-egy távolságra kiszabott magának, hogy pusztán abból is tudtam volna következtetni. De nullán álltak a mutatók.

(Mészöly Miklós: Az atléta halála. Budapest, Magvető, 1966.)

Este, mikor letáboroztunk, Kedmahék elmentek gallyat keresni. Megörültem a váratlan magánynak. Először körbejártam a táborhelyünket, aztán ledobtam az egyik sarut a lábamról, és beleharaptam a talpába, mint egy kutya. Közben jöttem rá, hogy egy keményre taposott gyűrődést akarok letépni a belsejéről. A számban nyálkás péppé állt össze a por meg piszok, de ha már elkezdtem, folytattam. Később vettem észre, hogy a négy szamár hátrafordul, és figyelmesen nézi, mit csinálok. Odamentem az egyikhez, és megszagoltattam vele a sarut. A nedves orrlyukak mentén lerakódott a vörös kőpor; mintha véres húsba szagolt volna. Megpróbáltam letörölni, de elkapta a fejét. Erre a szeméhez hajoltam, de úgy, hogy szemgolyója érintse a szempillámat; s akkor már nem húzta el a fejét, csak az egész testén összerándult a bőr. Egy pillanatig azt hittem, hogy megszólal. Tétován hátrálni kezdtem. Lehet, hogy ez volt az első lépés?

(Mészöly Miklós: Saulus. Budapest, Magvető, 1968.)

Egy másik kameraállásból ugyanakkor azt vehetnénk észre, hogy az Öregasszony kontyával történik olyasmi, mint a rizses aprólékba szúrt késsel: a szemünk előtt bomlik le a két elvékonyodott tincs. S ez lappangva már akkor folyamatban lehetett, mikor a vécében voltunk vagy a rendőrrel foglalkoztunk. Igyekszünk metszően élessé tenni a bekövetkezés részleteit. És most nemcsak az siettet, amit megfigyelni akarunk, hanem egyébként is másodperceink vannak. Ha túl sokáig időzünk, a sarokról visszatérő vendégek egészen másképp fogják kizökkenteni őket, mint ahogy most, fokozatosan, önként térnek vissza közénk. Legelőször a hajtű gombja jelzi a változást: enyhén ellökődik a kontytól, és önálló fényponttá lesz. S ezt még az is erősíti, hogy jó hátteret kap Dax Titi zongoráján: épp annak a fekete foltjába esik bele. Nem valószínű, hogy az Öregasszonynak pontosan erről legyen tudomása, s talán nem is érzékeli, hogy a hajtűjével most történik valami. Csak a vonásai lesznek egyszerre élénkebbek. Mintha egy fokozódó átélés követelné a kendőzetlen mimikát, s a lányos fejrándítást, hogy a két tincset olyan erővel hozza lengésbe, ami még egy hajdani dús hajat is meg tudna mozdítani, hogy szellősebbé tegye a nyakát. És egyáltalán nem törődik vele, hogy az átszúrt papírgömbölyeg csupaszon marad, mint egy kalap aljához nőtt gumó.

(Mészöly Miklós: Film. Budapest, Magvető, 1976.)